Szitás László vezetőedzőtől megkaptuk a tábor programjait a hét minden egyes napjára. Örömmel láttam, hogy a kerékpártúrán, a Lipóti Élményfürdőn keresztül kalandparkban és egy kis városnézésen is részt vehetünk. Akkor már gondoltam, hogy varázslatos és élményekkel teli lesz az idei táborozásom.

Végre eljött az első nagy nap, hogy indulhassak a táborba - ez hétfővel kezdődött. Reggel a Kossuth Gimnázium pályáján volt a gyülekező és a 24 gyereknek megnyitották a tábort az edzők. Egy kis sporttal - röplabdázással, ping-pong-gal - kezdtük el a hét első napját. Edzőink játékos versenyeket is szerveztek nekünk. Ezek után nagyon vártuk az ebédet is, ami finom raguleves volt pogácsával. Ebéd után játszottunk még egy kicsit, majd Óvár belvárosában fagyiztunk.

Kedden reggel a Lipóti Élményfürdőbe mentünk - a nagyobbak kerékpárral, a kisebbek Nagy Eszter edző felügyeletével autóbusszal. A kerékpározóknak nagy feladatuk akadt, hiszen nagyon meleg volt aznap. Amikor odaértünk és megláttuk a hatalmas csúszdákat, minden fáradtságunk elszállt és vártuk, mikor próbálhatjuk ki mindet. Edzőink nagyon figyelmesek voltak, csoportosan mehettünk csak át egyik medencéből a másikba. Ebédre rántott húst kaptunk hasábburgonyával. Utána az árnyékban pihentünk, majd újra egy nagyot fürödtünk. Így jóleső fáradtsággal tértünk haza.

...

Cikolaszigetről indultunk kenuval. Ezen a napon csatlakozott hozzánk Gláser Dávid edző is. A túrán gyönyörködtünk a csodálatos szigetközi tájon és állatvilágán. Sok evezés után elértük a hallépcsőt de a magas vízállás miatt nem mehettünk át az üvegfalhoz, hogy halakat nézzünk. Kicsit gyalogoltunk és megnéztük a tájat, majd újra vízre szálltunk és elindultunk vissza a szigetre. Ebédre zöldséglevest és resztelt májat szolgáltak fel tarhonyával. Itt is nagyot füdörtünk, kaptunk fagyit, majd indultunk haza.

Eljött az utolsó előtti nap, amit a legjobban vártam. Kora reggel a vasútállomáson volt a gyülekező - Sopronba utaztunk. A vonaton sokat nevettünk, beszélgettünk. A Károly kilátóhoz sokat gyalogoltunk. Amikor megláttuk, nagyon megörültünk és felmenmtünk a tetejére. Onnan Sopron csodálatos városára pillantottunk rá. Ezután a Kalandpark következett. Természetesen itt is mindent kipróbáltunk, ami az időnkbe belefért. Kaptunk védősisakot és védőkötelet, így nagyon bátran másztunk, csúsztunk és lógtunk. Hazafelé a vonaton pizzát ettünk és pihentünk.

Végül ejött az utolsó nap, a péntek. Ezt a napot egyáltalán nem vártuk, hiszen tudtuk, hogy az utolsó együtt töltött nap lesz. Pénteken a saját városunkban maradtunk, Mosonmagyaróváron és elmentünka Duna egyik szabad strand részére, az itatóra. Itt szabadtéri, szabadon választott programok vártak ránk a játszótéren és a vízben egyaránt.

Szomorú voltam, mikor az utolsó nap is eltelt, hiszen csodálatosan és boldogan éreztem magam.

Megismerkedtem sok új sporttal, sok kalandban volt részem és új barátságokat kötöttem.

Vátkai Lili